en
Az újító József nádor
Kertépítő szenvedélye. Dokumentumfilm-sorozat, Magyarország (2024). A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében. A rövidfilmes epizódok kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből. József nádor 1818-ban szerezte meg az alcsúti uradalmat és 1820-ban indította a kastély építkezéseit kedvelt embere, a pesti Szépészeti Bizottság egyik tagja, majd elnöke, Pollack Mihály tervei alapján. Ahogy a 19. század egyik legnevesebb történtírója, Horváth Mihály fogalmazott: a nádor „természet- és gazdászattudományának maradandó tanúja Alcsuth, kedvencz nyári lakhelye, melyet sivatagi homokpusztából virágzó kertté és példánygazdászattá varázsolt. Szokásai, életmódja a legegyszerűbb, minden fény s pompaszeretettől idegen, inkább polgárias, mint fejedelmi, családias volt. Szórakozást munkás napjaiban legörömestebb családja körében, a tudományokban, kivált természettudományi s útleirási olvasmányokban, füvészet s kertészetben és a mezei gazdászat egyéb ágaiban keresett.” A főherceg a kastélykert kialakítására hívta meg a bécsi Tost családot, és képzett kertészként maga is egyik fő tervezője – és szürke munkaruhájában egykor egyik tevékeny közreműködője is – volt a park arborétummá fejlesztésének. A mintegy 540 fajból álló fás növényi gyűjtemény egyedei Európa, Kis-Ázsia, Kelet-Ázsia és Észak-Amerika legszebb parkjaiból származnak. A sétányok és a tavak, az érdekes növénytársulások és botanikai érdekességek sok esteben József nádor családjának fontos emlékeihez kapcsolódnak.
More informationAbout show
Kertépítő szenvedélye. Dokumentumfilm-sorozat, Magyarország (2024). A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében. A rövidfilmes epizódok kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből. József nádor 1818-ban szerezte meg az alcsúti uradalmat és 1820-ban indította a kastély építkezéseit kedvelt embere, a pesti Szépészeti Bizottság egyik tagja, majd elnöke, Pollack Mihály tervei alapján. Ahogy a 19. század egyik legnevesebb történtírója, Horváth Mihály fogalmazott: a nádor „természet- és gazdászattudományának maradandó tanúja Alcsuth, kedvencz nyári lakhelye, melyet sivatagi homokpusztából virágzó kertté és példánygazdászattá varázsolt. Szokásai, életmódja a legegyszerűbb, minden fény s pompaszeretettől idegen, inkább polgárias, mint fejedelmi, családias volt. Szórakozást munkás napjaiban legörömestebb családja körében, a tudományokban, kivált természettudományi s útleirási olvasmányokban, füvészet s kertészetben és a mezei gazdászat egyéb ágaiban keresett.” A főherceg a kastélykert kialakítására hívta meg a bécsi Tost családot, és képzett kertészként maga is egyik fő tervezője – és szürke munkaruhájában egykor egyik tevékeny közreműködője is – volt a park arborétummá fejlesztésének. A mintegy 540 fajból álló fás növényi gyűjtemény egyedei Európa, Kis-Ázsia, Kelet-Ázsia és Észak-Amerika legszebb parkjaiból származnak. A sétányok és a tavak, az érdekes növénytársulások és botanikai érdekességek sok esteben József nádor családjának fontos emlékeihez kapcsolódnak.