en
Az újító József nádor
A Magyar Nemzeti Múzeum megálmodója. Dokumentumfilm-sorozat, Magyarország (2024). A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében. A rövidfilmes epizódok kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből. Közismert, hogy 1802. november 25-én Széchényi Ferenc gróf úgy döntött, hogy gazdag gyűjteményeit „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”. A köszönetet mondó 1807. évi XXIV. törvény – aligha véletlenül – úgy méltatta a nemes gesztust, miszerint az adományozó gróf „terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyűjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átírta és ezekkel egy fölállítandó nemzeti múzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta”. Ennek az új intézménynek a király nevében József nádor lett a legfelsőbb felügyelője és protektora. Ő terjesztette az országgyűlés elé és hagyatta jóvá az 1808. évi VIII. törvénycikket, amely elrendelte a Magyar Nemzeti Múzeum felállítását, és a vármegyék felajánlásai révén gondoskodott a pénzügyi alapok biztosításáról. A nádor hagyta jóvá a tárak kialakítását is, így a meglévő könyvtár után létrejött a természettár, majd a régiségtár is. A nádor végül azáltal léphetett Széchényi Ferenc mellé a múzeum legnagyobb jótevőinek sorába, hogy 1846-ra Pollack Mihállyal felépíttette a pompás múzeum palotát, a hazai klasszicista építészet főművét.
More informationAbout show
A Magyar Nemzeti Múzeum megálmodója. Dokumentumfilm-sorozat, Magyarország (2024). A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében. A rövidfilmes epizódok kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből. Közismert, hogy 1802. november 25-én Széchényi Ferenc gróf úgy döntött, hogy gazdag gyűjteményeit „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”. A köszönetet mondó 1807. évi XXIV. törvény – aligha véletlenül – úgy méltatta a nemes gesztust, miszerint az adományozó gróf „terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyűjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átírta és ezekkel egy fölállítandó nemzeti múzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta”. Ennek az új intézménynek a király nevében József nádor lett a legfelsőbb felügyelője és protektora. Ő terjesztette az országgyűlés elé és hagyatta jóvá az 1808. évi VIII. törvénycikket, amely elrendelte a Magyar Nemzeti Múzeum felállítását, és a vármegyék felajánlásai révén gondoskodott a pénzügyi alapok biztosításáról. A nádor hagyta jóvá a tárak kialakítását is, így a meglévő könyvtár után létrejött a természettár, majd a régiségtár is. A nádor végül azáltal léphetett Széchényi Ferenc mellé a múzeum legnagyobb jótevőinek sorába, hogy 1846-ra Pollack Mihállyal felépíttette a pompás múzeum palotát, a hazai klasszicista építészet főművét.